Csupán egy fénykép?

Kasza Imre rajzórája - 2010.12.01 11:39

Előkerült fotó mely gondolatok elindítója, olyan emlékek elindítója mely távolba vesznek, de mégis jelen vannak. Itt van valahol az emlékezet láthatatlan tengerében.

Íme a fénykép mely a hatvanas években készült.



Pillanatkép, pontos időhöz és térhez kötődik. Megállt az idő és az anyag lefagyott, mozdulatlanná vált. Családi kép. Itt és most pont ez volt, ez a pillanat mely különböző életkorokban levő gyerekeket ábrázol. Piramis formában épül a képen szereplők beállítása.
Ez a forma. Személyek állnak egymás mellett. Háttérben a ház tornáca látható. A ház előtt virágoskert. Az ablak előtt a családfő, az édesapa, ki egyben a piramis csúcsa is. Következik az édesanya ki kislányt tart a kezében, így mindketten a piramis csúcsán helyezkednek el, melyet aláhúz a tornác vízszintes vonala is. Jobbról és balról két gyerek mely teljes egyensúlyt valósít meg a kép szerkezetében. Fény árnyék rajzol, a tornác díszítését hívja elő. Ami részekből tevődik össze, részekre hull.
Visszanézek és látom a jövőt. A piramisban újabb piramisok születését, melyek újra és újra szerveződnek az élet láthatatlan törvényei által, majd szétfoszlanak a távoli ködben. A fénykép pillanatot, őrkőit a változó valóságban, hol a szellemi mondanivaló csupán a koponyákban létezik. Hogy tudnám kiolvasni e tartalmat, mely a titkot rejti magában.
Életutak születnek, melyek megtelnek tartammal. Ennyi lenne az élet?
Itt a forma, melynek a formanélkülisége a gondalt, melynek hajtómotorja a vágy. A gondolat terveket sző, kivitelezését a belső vágy segíti. Ezek építő kockák, az élet építő darabjai, melyekből újabb és újabb piramisok születnek és morzsol porrá az örök idő.