Hát ez a cikk, ami kicsapta nálam a biztosítékot! Azon gondolkodom, ezt a két vezető politikusnak is ele kellene küldeni, hadd olvassák.
"Amikor Gyöngyöspatán a terror tetőpontján kiképzőtábort készültek berendezni, egyetlen ember volt, aki tudta, mit kell tenni. Egy amerikai, aki felmérve a veszély mértékét, nem habozott. Kimenekíttette a fenyegetett roma nőket és gyerekeket a megtámadott faluból. Lehetett volna ez egy magyar is, de magyarnak nem jutott eszébe. Az amerikai ösztönösen cselekedett, azt tette, amit ilyenkor egy embernek tenni kell. Azt tette, amit ilyenkor minden ember tenne Amerikában. Mint aki szintén Amerikában élek, alátámaszthatom, itt ez a normális reakció. Hasonló helyzetben ez jut eszébe egy amerikainak. Richard Field nem hős, csak egy átlag amerikai. Ahogyan a német labdarúgó válogatott tagjai sem voltak hősök, amikor Tatárszentgyörgyön meglátogatták az ötéves meggyilkolt Robika és édesapja házát. Félreértés ne essék, a német labdarúgó-szövetség kereste meg a legnagyobb német roma civil szervezetet, hogy a magyarországi gyilkosságsorozat áldozatainak segítséget nyújtsanak. A két szervezet delegációja végigjárta a támadássorozat kilenc helyszínét, és „elborzadtak”, hogy magukra hagyva, milyen körülmények között élnek a hátramaradott családok. Németországban vagy Amerikában ez elképzelhetetlen. Nem tudnák a szemüket lehunyni, amíg ez így marad. Így reagálnak a civilizációban, ahova Magyarország nem tartozik. Magyarország nem a civilizáció része. Barbár ország, együttérzés nélküli, önző, öntelt, önigazult, szívtelen emberekkel, akik másokra hárítják saját felelősségüket, majd elnézik mások megalázását, fenyegetését. Azt a viselkedést, amit a magyarok produkálnak a civilizált országok szeme láttára, valamikor a neolitikum, az újkőkorszak kezdetén hagyta el az emberiség. Ez a kijelentés csak Magyarországon belül tűnik durva sértegetésnek, költői túlzásnak, de kívülről pontosan így látszik. Ezt tükrözi a világsajtó, amely elborzadva ír mindarról, ami Magyarországon történik. És utána látják azt is, hogy a fideszes média ezt hogyan interpretálja. Ehhez hasonlót a legsötétebb afrikai országokban nem látnak. Még akkor is így van ez, ha a civilizáció népei ezt nem mondják ki nyíltan, mert udvariasak, csak amikor Magyarország nevét hallják, akkor illatosított kendőt emelnek az orrukhoz, és mélyet szippantanak belőle.
Mindezek láttán nem csodálkozik az ember, hogy a zsidókat a magyar csendőrök mindenki szeme láttára zavartalanul hajthatták a vágóhídra. A magyar emberek legnagyobb közönye mellett. A magyar csendőr olyan volt, hogy Kárpátalján a hegyekben volt egy pici falu, amelyben egyetlen zsidó volt. Három napot kellett gyalogolni, hogy feljussanak a faluba, és előkeressék az öreget. Képesek voltak felmenni azért az egyért, egy hétbe telt, mire lehozták. Betették a marhavagonba, ami elvitte Auschwitzba. Ott pedig elégették. Az új alkotmány preambuluma ezt a korszakot kitörli Magyarország történetéből, mintha nem is lett volna. Bármiben fogadok, hogy a mai Magyarországon, ha olyan kormány kerülne hatalomra, a magyar emberek szemrebbenés nélkül végignéznék, ahogyan a cigányokat sorba állítják, és végigterelik a halálba. Ugyanígy a zsidókat is, ha lenne olyan magyar kormány, mint amilyen Horthy alatt volt, a magyarok ugyanúgy elküldenék a halálba az összefogdosott zsidókat, mint legutóbb. Ez nem kérdés. Ez nem az országon, hanem a külpolitikai helyzeten múlik. Már alakítgatják a csendőrséget. Ezért egy cseppet sem véletlen, hogy a Horthy-korszakot idéző Orbán-kormány az ország alaptörvényében lehazudja a történelmet, letagadja a magyarok gyalázatos szerepét a holokausztban. Ezzel is bizonyítva azt, hogy a magyarok ezt ma készek lennének újra megtenni, ha lehetne. És senki a kisujját meg nem mozdítaná értük. Ez a barbár kor erkölcsi színvonalán álló ország. Pont.
Richard Field egy kalandvágyó ember, az ilyenek mennek el kannibál törzsek közé az őserdőbe vagy települnek le Magyarországon. Az egyik a kikötözött, ebédnek szánt áldozatot menti meg a totemoszlopról, a másik Gyöngyöspatáról menekíti ki a romákat, akiknek a szeme előtt készülnek betanítani azokat a kannibálokat, akiket arra képeznek ki, hogy leöldössék őket. Az egész olyan, mint egy filmben: van egy gonosz kormányzó, aki az ideológiájával, az uszításával a gyilkosok mögött áll. A rendőrség nem a jog szerint cselekszik, hanem az ő magánhadserege. Rendfenntartó ereje nem az áldozatok miatt van jelen a faluban, hanem azért, hogy a támadókat védje. Emberei titokban találkoznak a rablógyilkosokkal, és utasításokat adnak nekik. Megmondják, meddig mehetnek el. A cél az, hogy rabszolgamunkára kényszerítsék a kisebbségieket. Ekkor váratlanul jön a magányos idegen, aki belecsöppen ebbe, és kimenekíti, evakuálja a borzalmak falujából a nőket és a gyerekeket. Ennek híre megy, a külvilág sajtója megírja, a civilizációból telefonálni kezdenek a gonosz kormányzónak a haciendába, hogy a várható népirtás méreteit megsaccolják. A háttérben már tárgyalnak a civilizált országok, hogy készenlétbe kell helyezni a külföldi katonaságot az emberevés megakadályozására. Ekkor a kormányzó szól a tábornokának, hogy vessenek véget átmenetileg a terrornak. Erre egy perc alatt megoldódik az, ami megoldhatatlan volt másfél hónapon át. Kísérteties módon azonnal levonul a rablóbanda, eltűnik a Jobbik, levonulnak a polgárőrök, akik addig hajthatatlanok voltak, mintha csak valamennyien a kormányzó emberei lennének. Talán azok is. Amíg felülről nem jött a parancs, hamis seriff csillagokkal a mellükön terrorizálták az indiánokat. Aztán két pofon nélkül is hazakotródtak, amikor a kormányzónak az lett az érdeke. Nem gyanús ez? A kormányzó pedig mindenkit megnyugtat, tenyérbe mászó pofájú szolgája, egy jellemtelen nyálas ficsúr belovagol a tér közepére, és tájékoztatja a házaikba bezárkózott polgárokat, hogy az ellenség provokációja volt az egész, senki nem volt veszélyben. A cigányokat üdülni vitték Csillebércre, ez egy régen betervezett táborozás volt a nagy lombú fák alatt. Azt szeretik, ezért ajándékba kapták. Nem ők menekítették ki a lakosságot. Ez viszont hihető, ezt senki nem feltételezte róluk. Inkább beleköptek a levesükbe. Másrészt, ha ők menekítenek, akkor a cigányok olyan üdülésre mennek, mint legutóbb a zsidók. Egy filmben nagyjából így néz ki a vadkeleti embergyűlölők országa. Ja, és kiáll a kormányzó is, és bejelenti, hogy megvédte a falut. Azt elfelejti mondani, hogy magától. A háttérben pedig elindul lóháton egy csapat, hogy likvidálja az idegent, aki kimentette az áldozatokat. Ez Magyarország. Majd egy fél év múlva kérdezzük meg ezt az amerikait, milyen váratlan események érték, és hogy még mindig Magyarországon van-e, vagy lefosztva, kirabolva, lejáratva, leköpdösve, erkölcsi nullaként leamortizálva elmenekült, és örül, hogy az életét megmentette.
Pedig ez az amerikai csak tükröt állított – akaratán kívül – a magyarok elé, akik most sem néznek bele. Aki mégis, az olyan, mint a boszorkány a Hamupipőkében, magát látja a legszebbnek. Lefogadok, hogy a magyarok többsége most is az amerikait köcsögözi le, és a terroristák oldalán áll. Field nem közvetlenül fizette a számlát, de előtte annyi pénzt adott a Vöröskeresztnek, hogy tekinthetjük úgy, ez az ő pénze volt. Nagyon okosan tette, hogy a Vöröskeresztet bízta meg a humanitárius segítség lebonyolításával. Az eddigi tapasztalatok alapján várható, hogy a Vöröskereszt állami támogatása csökken vagy megszűnik, esetleg létrehoznak vagy felkarolnak egy másik segélyszervezetet, és a pénzt ezentúl az kapja. Ha a Vöröskereszt állami befolyás alatt álló szervezet, akkor hamarosan leváltják a vezetőt. Pontosan úgy, ahogyan az említett filmben történne: miután elmennek a külső megfigyelők, a segélyszervezet vezetőjét nem leváltják, hanem lelövik. Megjegyzem, Magyarországon még él néhány ember az amerikain kívül, de azoknak nem jutott eszükbe, hogy segíteni kellene. Bérelhetnének néhány buszt a romáknak, és kimenekíthetnék a gyerekeket a gyilkosok kezéből. Félnek a gonosz kormányzó bosszújától. Ez a bosszú jelen esetben nem az, hogy agyonlövik őket, hanem elveszítik az állásukat, az előmenetelüket. Esetleg a vagyonuk egy részét, vagy csak nem gazdagodhatnak tovább. Az egzisztencia, a kis hivatal, másoknak a pénz szeretete, mindez fontosabb, mint asszonyok és gyerekek élete. Miért éppen én? De talán bele sem gondolnak. Ha belegondolnának, néhányan talán jól döntenének. De ismerjük el, ez nem könnyű döntés. A gazdag ifjú példázata erről szól a Bibliában. Nagyon nehezen mennek be az Isten országába, az önzetlen, önfeláldozó, mindent feladó szeretetbe, akiknek gazdagságuk van. És ez a “gazdagság” relatív fogalom. Valakinek csak egy bérleményt jelent. Pedig mindent megnyernének, ami fontos, ha a teljes vagyont elveszítik is. És mindent elveszítenek, ami fontos, ha megtartják azt, amijük van. Aki megtartja az ő életét, elveszíti azt. Aki elveszíti, megnyeri azt. De a szegény ember se különb, pedig annak nincs is sok vesztenivalója. Magyarázat pedig mindig van: ez az egész egy demagógia, mert nem voltak a romák igazi veszélyben. Nem az ő feladatuk megvédeni őket, hanem a rendőrségé, ezért fizetik az adót. Érdekes, hogy ezek a gondolatok az amerikainak nem jutottak eszébe. Nem várta meg, hogy kiderüljön, mi lesz a vége. Ha nem lőnek le senkit, akkor se lássák ezt a gyerekek. Ezért nem kell mellébeszélni, az igazság az, hogy fontosabb a pénz, az egzisztencia, a vagyon, a hírnév, a biztonság, a vacak kis állás, a sunyi lapítás, mint az üldözöttek melletti bátor és nyílt kiállás, a kockázatvállalás, az áldozat. A nagy keresztény országban nincs annyi hitük, hogy ha ezt megteszik, Isten majd megsegíti őket. De ha nem, akkor sem érdemes tovább úgy élni, hogy ezeket magukra hagytam, mert becsuktam a szemem az üldözöttek láttán. Ezek a szemek ugyanígy voltak becsukva 1944-ben is. És ha megmarad ez a közömbösség, ugyanígy lesznek becsukva akkor is, amikor a Jobbik kerül hatalomra. Csak akkor már lehet, hogy azok is ott állnak a sorban, akik tegnap nem segítettek. Milyen furcsa. Még a legjobb szándékúaknak sem jutott eszébe, hogy éjszakánként hetek óta az ágy alatt reszketnek gyerekek, és őket most már ki kellene hozni a faluból az anyjukkal együtt. Azt már nem kellene végignézniük, hogy a leendő gyilkosaik a célba lövést gyakorolják. Ez csak egy amerikainak volt egyértelmű. Ez csak a civilizációból érkező embernek evidens. Ez a két kultúra közötti különbség. És ha megnézi az irigy magyar ember New Yorkban a felhőkarcolókat, akkor ne zsidózzon, és ne mondja azt, hogy ezek azért ilyen gazdagok, mert tőle lopták el. Nem, ezek azért ilyen gazdagok, mert egy ilyen esetben nem bújnak a redőny mögé, nem olyan önzően, szűklátókörűen, cinikusan és közömbösen gondolkodnak, mint a klassz magyar ember, aki mindenkinél mindent jobban tud.
Ahogyan a magyar labdarúgó-válogatottnak sem jutott eszébe, hogy látogatást tegyen a rasszista gyilkosságok áldozatainak családjainál. Még arra sem vitte őket a lélek, hogy esetleg csatlakozzanak a német focistákhoz, hogy ők is kifejezzék a szolidaritásukat. Már csak azért is, mert a magyar futballpályák közönségétől nem idegen az a szemlélet, ami egy ötéves kisgyerek brutális legyilkolásához vezetett. Talán a kiállásukkal hatottak volna a rasszista csasztuskákat éneklő szurkolókra. De ők éppen fordítva gondolkodnak: egy ilyenben azért nem vesznek részt, mert ismerik a szurkolóikat, akik nem örülnének ennek. Inkább a távolmaradásukkal üzentek nekik. Most megmondom: ilyen jellemű emberekből, csapatból, soha nem lesz világbajnok. A németekből majdnem lett. Tatárszentgyörgy után azt jósoltam, hogy ez a német csapat ezért a szívéért világbajnok lesz. Mert egy ilyen gesztus, és mindaz, amit ez a szívükben létrehoz, az ellenfelek fölé emeli őket. És igazam is lett volna, ha Ballack az irigységével nem veri szét a csapatot, és nem rombolja le azt az erkölcsi erőt, amivel rendelkeztek. A magyarok nem mentek Tatárszentgyörgyre, nem is fognak soha kijutni a világbajnokságra. Nekik edzeniük kellett, vagy lelkileg készülniük a meccsre. A németeknek nem kellett, így rúgtak este egy sima ötöst a magyaroknak. Nemcsak tudásban, hanem morálisan is az ellenfelük fölé nőttek. Akik sunyítanak, nem egyenes úton járnak, azok mindig ráfáznak. Ha valaki látott western-filmet, az például tudhatja, hogy az ilyen városok, ahol egy ilyen kormányzó az úr, és ahol a banditák és a seriff ugyanabba a társaságba tartoznak, azok soha nem gazdagok. Azok teljesen leszegényednek. Akik kiszolgálják a kormányzót, azok is szegények, maradnak. A kormányzó közvetlen környezetének jut a rablott vagyonból, de azokat egy idő után lelövik, a vagyonukat elveszik. Az ilyen városokban, országokban a port fújja szél, és csak egy mesterség virágzik, a koporsókészítőké. Az ilyen országok ne reménykedjenek. A nagy hazugságokon és ígérgetéseken kívül semmit nem kapnak. Azt hiszik, megalkuvó, korrupt módon túlélhetik és nekik is csöppen valami. De nem csöppen, csak kevesen élik túl, és azok is rabszolgák lesznek. Nemcsak azok lesznek átkozottak, akik a gazemberségeket végrehajtják, hanem azok is, akik ezt csendben eltűrik.
A filmekben a városnak persze mindig van ellenzéke. Ezek egymással rivalizálnak, lőni egyik se tud, nem is meri használni a fegyverét, csak az intrikához értenek, egy részük titokban a kormányzó embere, az ellenzékinek hitt helyi újság kefelevonatait nyomtatás előtt a kormányzó emberei jóváhagyják. Az akkumulátoros tévé riportereinek a tévé tulajdonosa adja a kérdéseket, aki a kormányzó zsebében van. A csokornyakkendő értelmiségiek átírják a város történelmét, vagy csak nem szólnak, hogy ez hazugság, a kormányzó elődei lesznek a dicső jótevők, ellenzékének tagjai pedig a gonoszok. Magyarország egy rendkívül közhelyes western világa.
Nézzük meg konkrétan, mit tett azokban a napokban, amikor a romákat egy amerikai mentette ki az életveszélyből, például az ellenzék vezérének szerepére készülő Gyurcsány Ferenc.Minden rossz szándék nélkül. Azért választjuk őt, mert ma tőle lehet várni a legtöbbet. Csütörtökön a Facebook oldalán Gárdák uralma címmel írt egy korrekt bejegyzést. Minden szava igaz. De ez csak szöveg, és ennyi. Miközben nem érti, hogy Orbán kormánya miért nem lép fel a nácikkal szemben, eszünkbe jut, hogy miniszterelnökként Gyurcsány Ferenc tüntetni járt a nácik ellen, ahelyett, hogy az államhatalom erejével fellépett volna ellenük. Totális szerepzavarban volt. Amikor a Duna-parti megemlékezésen egy ragyogó beszédet mondott, és a háttérben zúgott a “mocskos zsidók”, mindvégig attól tartottam, hogy mire a beszéde végére ér, a náci csürhe beledobja a Dunába. A Köztársaság miniszterelnökét, akinek joga és hatalma van arra, hogy az erőszakszervezetekkel fenntartassa a rendet, ha kell, kiürítteti a fél várost, hogy egyetlen megemlékezőnek se kelljen hallania hatvanöt év után, amikor kimegy elsiratni a Dunába lőtt édesanyját, hogy “mocskos zsidók”. Annyira tesze-tosza kormánya volt, hogy már azzal gyanúsították, hogy ő áll a nácik mögött. Gyengekezűsége nagymértékben hozzájárult a most kialakult helyzethez. A Jobbik és a Magyar Gárda a Gyurcsány-kormány idején erősödött meg. A felelőssége óriási. Ezt csak azért említjük meg, mert amikor Orbán szemére veti, hogy nem intézkedik, nem használja az államhatalmat, akkor annyit megjegyezhetne, hogy ebből azóta tanult ő is valamit. Aztán pénteken, azon a napon, amikor a romák kimentése zajlott, reggel bejelentette, hogy „keddig lehetőség szerint kerülni fogom a politikai témákat.” Mondja az ellenzék vezetője, annak tudatában, hogy a hétvégére tervezték a gyöngyöspatai kiképzést. Miközben a menekítő akció zajlik, az ellenállás vezére, aki integrálni akarja a demokrácia híveit, a facebookos bejegyzése szerint virágokat ültet, kelkáposzta főzeléket főz. Ezt lájkolja 225 ember, nyilván a hívei. Ezeknek eszükbe sem jut, hogy ilyenkor esetleg máshol lenne „a Feri” helye. Utána láthatjuk az elültetett virágokat, majd egy másik bejegyzést egy fotóval, amint a macska átszalad a virágok között, ezzel a szöveggel: „És a cicát ki fogja megtanítani, hogy tilos a virágágyásba lépni?” És ő a legjobb emberünk.
Ez idő alatt egy amerikai, akinek semmi köze Magyarországhoz, 300 roma nőt és gyereket kimentett, ezzel olyan nemzetközi sajtóvisszhangot keltve, hogy Orbánék kénytelenek voltak azonnal intézkedni, és betiltani a kiképzőtábort (amit ugye megtehettek volna korábban is, de nem tették). És tegyük hozzá, hogy Gyurcsány Ferenc a legnagyobb hallgatóságot megmozgatni képes ellenzéki politikus Magyarországon, mindezt nem azért hányjuk a szemére, mert az ellenségei lennénk. Nála csak gyengébbek és rosszabbak vannak a láthatáron. De ő is olyan, amilyen az országa. Nem jobb, és nem rosszabb. Virágokat ültet, mialatt romákra készülnek vadászni. Pártját pedig leginkább az a kérdés foglalkoztatja, ki beszéljen a majálison: csak Mesterházy vagy Gyurcsány is? Mialatt ötéves kislányok ágy alatt reszketnek, mert fasiszta állatok menetelnek és fenyegetnek az utcákon. Gyurcsány Ferencnek már három hete ott kellene sátoroznia Gyöngyöspatán. És folyamatosan hívni oda az emberek tízezreit. De ez nem jut eszébe, mert Magyarországon nem így gondolkodnak az emberek. Hasonló esetben Amerikában nemcsak Obama elnök, hanem a korábbi republikánus elnökök is ott álltak volna a megtámadott kisebbségek mellett, megnyugtatva minden ugrásra készen álló amerikait, hogy megvédik az emberi jogokat, a gyengéket, a nőket és gyerekeket.
Kiábrándító. Mint ahogyan az is, ahogyan nem tűrik a kritikát, például ezt, amit jószándékkal írok. Ahogyan híveik sem akarnak semmi mást hallani, csak azt, milyen gonosz Orbán Viktor. De azzal nem kívánnak szembenézni, ami a saját oldalukon van. Hogy nekik is meg kell változniuk. Hogy nem lehet onnan folytatniuk, ahol abbahagyták. Nem érdekli őket, hogy az ellenzék televíziója Orbán Viktor kezében van, ezen morálisan nem háborodnak fel, nem állítják kérdéseikkel a falhoz a tulajdonost, hogy hogyan is van ez. A legfőbb rádiójuk saját magát cenzúrázza, elébe megy az elvárásoknak, annyi tartás nincs bennük, mint egy gyöngyöspatai gyerekben. Miközben a markukat tartják, de ha az érdekeik úgy kívánják, akkor megválogatják a szavaikat, elhallgatnak dolgokat, óvatoskodnak, vagy akár hazudnak, mint a vízfolyás. Az ellenzék, a demokrácia hívei, nem akarnak hallani semmiről, ami nem illik bele az álmaikba. Az “megosztja” a soraikat. Pedig ezért lehet becsapni őket, és ez az oka annak, hogy a politikusok megtehetnek bármit. Ezért teheti meg Gyurcsány Ferenc is, hogy pénteken bejelenti, keddig nem foglalkozik politikai témákkal, miközben fizikai létükben veszélyeztetett kisebbségieket kell evakuálni egy faluból. Ő ez alatt virágokat ültethet és rotyogtathatja a káposztát, mert tudja, hogy ezt soha senki nem kéri majd számon rajta. Ha mégis, akkor azzal legfeljebb nem áll szóba többé. Pedig neki is az tenne jót, ha olyan sajtója lenne, amely számon kéri rajta a közös emberi értékeket. Amerikában ez is másképp van. Amerikában egy politikus azonnal tudja, hogy a választói egyetlen ilyen melléfogást, érzéketlenséget nem bocsátanának meg, ezért ilyet nem engedhet meg magának. Ez abból is látszik, ahogyan egy egyszerű amerikai reagál ösztönösen egy helyzetre, megszégyenítve a virágágyásban macskákat kergető ellenzéki vezetőt. Nem Gyurcsány Ferencnek kellett volna kimentenie inkább a roma gyerekeket? Kik a tanácsadói, kik osztják neki az észt, ha még erre se jönnek rá? Nem vette észre, hogy kormányzása idején elsősorban kommunikációs vereséget szenvedett? Csak remélni lehet, hogy abból a csapatból már kirúgott mindenkit, különben előre mondom, hogy minden terve halálra van ítélve. Ha Gyurcsány Ferenc ezt Amerikában teszi meg, a legközelebbi beszédéhez nem kell színpadot ácsolni, mert egy sámli is sok, annyi ember nem kíváncsi arra, hogy miket hadovál. Nemcsak szépen kell tudni beszélni. A tettek, a reakciók, a felháborodási képesség, az alacsony toleranciküszöb számítanak. Aki csak szép bejegyzéseket ír, de ilyenkor nem tesz semmit, annak Amerikában legfeljebb küldenek néhány csomag vetőmagot és egy fej káposztát. Amit ebben a helyzetben Gyurcsány Ferenc tett, az a Bálint gazda, nem egy diktatúrában az ellenzék erős és bátor vezetője, aki nem tűri, hogy bárkit bántsanak. És ezt nem az ellensége, hanem a jóakarója mondja.
Magyarországnak nagy szerencséje van, hogy ennyire békések és türelmesek a romák. Amerikában ennek a feléért már talpig fegyverben állnának a feketék. Amerre a szem ellát, égnének a fehérek házai, mint a zsír. Az ablakhoz nem merne állni senki. Vona nem találna olyan biztosítótársaságot, aki vele életbiztosítást kötne. Egyetlen éjszaka alatt egyenként lövöldöznék fejbe az összes nácivezért. Egészen addig, amíg meg nem tanulják, hogy a bőre színe miatt senkit nem diszkriminálhatnak, hogy a többség felelőssége az, hogy felemelje a kulturálisan elmaradott kisebbségeket. Hogy nem beszélhet, és nem bánhat Isten teremtményeivel senki úgy, mint az állatokkal. Hogy a többségi társadalom hibáit, bűneit, mulasztásait, a rendőrség alkalmatlanságát nem kérhetik számon faji alapon egyetlen kisebbségtől sem. Azt mondja az okos magyar ember, hogy aki védi a cigányokat, az költözzön melléjük. De arról megfeledkezik, hogy ezek nem voltak mindig ilyenek. Magyarország annak issza a levét, ahogyan eddig a cigányokkal bánt. Amikor elküldték a cigány takarítónőt, amikor hiába végeztek el bármilyen iskolát, állást nem kaptak. Amikor a legcsinosabb roma nő megjelenése után is elkezdtek vakarózni és sprézni az irodában. Amikor nem akart senki a cigánygyerek mellé ülni az iskolában. Amikor bármilyen rendesen dolgozott az ingázó cigány, becsülete akkor se volt, és a felét se kapta annak, amit a magyarok. Most ezek ölnek és rabolnak. Ezekből az élményekből táplálkoznak. Amikor ezek történtek, akkor készítették elő a magyarok azt, hogy most már nem tudnak a cigányok miatt élni, nem mernek kimenni az utcára, farkaskutyákkal kell védeni a fát, és húsz forintért agyoncsapják az idős asszonyt. Ezt maguknak köszönhetik a magyarok. Annak, ahogyan a cigányokkal eddig bántak, és ahogyan törődtek velük. Most pedig fel vannak háborodva, elfeledkeznek a saját felelősségükről, hogy állatszámba se vették őket. Erre nem az a válasz, hogy rájuk eresztjük a nácikat botokkal, kövekkel, hanem az, hogy elkezdünk velük emberi módon bánni. Emberi szóval közeledni feléjük. Megtanuljuk tisztelni őket. Akkor nem csapják majd agyon az öregasszonyokat és nem rabolják ki a házakat. Ha már a többségi társadalom életét és biztonságát veszélyezteti egy kisebbséggel szembeni mulasztása, az el nem végzett feladatok sokasága, azért a többség a felelős. És ha önvizsgálat, őszinte megbánás és emberi megoldások helyett elkezdik terrorizálni a magára hagyott kisebbséget, akkor eljöhet egy nap, amikor megunják, és a sarokba szorított állathoz hasonlóan kitörnek. Akkor az Isten kegyelmezzen ennek az országnak, mert az amerikaiak elmondhatják, mennyi sírás és fájdalom, micsoda pusztulás követi azt. Mert ha a magyarok így folytatják, a cigányok elhúzzák a nótájukat, megmutatják nekik a pokol kénköves tüzét. A magyarok adjanak hálát azért, hogy ilyen türelmes cigányaik vannak. És ne várják meg, amíg ők is olyanok lesznek, mint a feketék, mert akkor kő kövön nem marad. Az utolsó órában vannak, hogy észhez térjenek. Ha majd a cigányok porig égetnek néhány húszezres várost, és arra nem a balkáni népirtás lesz a válasz, akkor megtanulják emberszámba venni hátrányos helyzetű embertársaikat. És ha azután valaki tiszteletlenül a szájára meri venni őket, akár egyetlen rasszista mondatot szól, ha kicsúszik a száján a nagyon kedvelt tyúktolvajozás, és ha valaki elkezd a “segélyezésről” beszélni, arra oroszlánként ugrik majd a közvélemény, mert jól emlékszik a leégett házakra, a benne égett emberekre, az égő hús szagára, és aki ezt merészeli megtenni, az olyan ember az életben többet politikus nem lesz. Nem kéne ezen az áron megtanulni.
Végül, a húsvét szelleme nem az, hogy ilyenkor nem foglalkozunk politikával, vagyis tőlünk nyugodtan meg is dögölhet bárki. Hanem ellenkezőleg. A húsvét üzenete az, hogy Isten Fia meghalt minden emberért, magyarokért és cigányokért is egyformán a vérét adta. A saját életét adta értük, nem virágokat ültetett húsvétkor az Olajfák hegyén, hanem a halálfélelemmel tusakodott a Getsemáné kertben, és azt mondta az Atyjának, hogy vedd el tőlem ezt a poharat, ne kelljen kiinnom. Nem olyan egyszerű meghozni a döntést, hogy feláldozom magam, mindenem, a kelkáposztámat másokért. De megéri. Jézus azt mondta, ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tied. És vállalta a szenvedést, a korbácsolást, a meggyalázást, a mocskolódást, a karaktergyilkosságot, a vallásos emberek amortizálását, a keresztre feszítést, de annak feltámadás lett a vége. Nem olyan, amilyen gyalázatos az Orbán Viktoré lesz húsvét hétfőn, amikor az élő Istent káromolják, és a keresztre feszített Krisztust gyalázzák meg. Hanem igazi katarzis, feltámadás, megváltozás, igazi újjászületés a Krisztusban. Az önfeláldozás, a másokért való élet, az Isten akaratának való engedelmesség a húsvét üzenete, nem a káposztafőzés.
Amerikában senkit nem tévesztene meg az Orbán-kormány elmúlt másfél hónapos viselkedése. Az a tény, hogy a magyar lakosság elfogadja a nyilvánvaló hazugságokat is, romlottságának iszonyatos mértékét jelzi. Ha a vele szemben álló demokraták ugyanilyen korruptak, ha nem változnak meg, ha nem néznek szembe az igazsággal, ha nem vetik ki magukból és maguk közül ugyanazt a rothadt korrupt, megalkuvó, hamis, sunyi magatartást, ami az egész országot jellemzi, akkor nem lesz újjászületés, hanem jönnek a nácik. Ezért nagy a felelősségük azoknak, akik magukra vállalják azt, hogy a nép fölé állnak, és azoknak is, akik a fejük fölé emelnek bárkit. Először magukban győzzék le azt, amire az orbánizmus épül. Először magukban és maguk között ítéljék meg a gonoszt, utána keressék másokban. Az MSZP-re ezért nem kíváncsi senki. A jelét nem mutatják annak, hogy megbántak volna bármit, vagy egy kicsit is megváltoznának. Amerikának vannak értékei. Vannak evidenciák, amelyek mindenkinek azok. A magyaroknak ilyenek nincsenek. Erről szól a gyöngyöspatai menekítés. Egy magyar se mozdult. Csak az egyetlen amerikai. Ha ugyanolyan érték nélküli, megalkuvó, korrupt ez az oldal, akkor nincs erkölcsi erő, amivel legyőznék Orbánt. Nincs mihez viszonyítva megmutatni, hogy ez mekkora gazemberség. Ezeknek szilárd, mozdíthatatlan elveknek kell lenniük. Azt nem lehet, hogy a mi oldalunkon elnézem. Mert különben nem lesz leváltva a diktatúra, egy érték nélküli társadalomban ugyanis nem tűnik fel az értéktelenség. Ezt kell a demokratáknak először helyreállítani, utána lesznek követőik, utána lesz mire építeni. Ez nem papolás. Ha ezt kispórolják, annak beláthatatlanok a következményei. Nagyon megszívjátok. Ez nem fenyegetés, de nézzetek körül. Már vannak, akik éheznek. Kétszáz ember a saját lakásában fagyott halálra. Ha én vagy egy amerikai lenne az ország vezetője, az ellenzék vezére, egy perc nyugalma nem lenne. Richard Field és honfitársai az első ilyen haláleset után kutatná, hogy van-e még valaki ilyen veszélyben. Magyarországon ez a kutyát nem érdekelte. Így nem lehet élni, ez megbosszulja magát. Az ilyen emberektől undorral fordulnak el a civilizált országok. Kell a szív, kell az érték, a kompromisszumok nélküli igazság. Mert ami működik, ezért működik. Magyarország pedig azért nem működik, mert a cinizmus, a nihilizmus, a közöny másokkal szemben, a megalkuvó, a korrupt gondolkodás, az értéktelenség szétrohasztott mindent.
Orbán persze tovább szította a cigánygyűlöletet, azzal a hazugsággal, hogy „üdülni mentek a romák” Csillebércre. Ezzel még jobban gerjesztette a primitív rasszizmust. „Bennünket mikor küldenek táborozni Csillebércre?” – kérdezi a nagyon okos magyar ember, a világ legtehetségesebb népének tagja, aki részesült az isteni csakrából, ami a Kárpát-medencében van. A magyar kormány megint lejáratta az országot, az ott élő embereket, jogosan szörnyülködik a civilizált világ, hogy egy lokális humanitárius katasztrófa elől egy éppen arra járó amerikainak kellett kimenekítenie több száz nőt és gyermeket. A civilizált világban nem úgy tekintenek erre, mint ahogyan a teremtés legnagyobb csodája, a magyar ember, aki megvonja a vállát, merthogy neki ehhez semmi köze."