Harmónia teremtése gyermekrajzokkal

Kasza Imre rajzórája - 2010.03.26 21:29

A látás mint érzékelés, minden embernél hasonló, de a "vizuális kommunikáció" minden egyénnél különböző. Alkotó gyermekek rajzát a szabadon fogalmazás jellemzi. Önálló személyiség önálló rajzai.

Gyermekrajz Múzeum megnyitó



A harmónia teremtése a gyermekrajzoknál egyenlő a béke teremtésével.
A látás, mint érzékelés, minden embernél hasonló, de a "vizuális kommunikáció" minden életkorban különböző, más és más "világokról" szól.
Az őszinte gyermeki kifejezéstől, a firkakorszaktól, vagyis a nyomhagyás élményétől , a kifejezés örömétől , és az ösztönösen megfogalmazott alkotásoktól, eljutunk - a realizmusra törekvő hajlamon keresztül - a görcsös, a természetesség hiányával megfogalmazott, felnőtt alkotásokhoz.
Az alkotó gyermeknek szabadságot ad a művészi közlésben a történelem nélkülisége, a gyermekkor sajátos jelrendszere, ami nyitottá teszi, és ezt tükrözi csodálatos módon "műalkotásaiban", sőt létük minden egyes kifejezésében, legyen az beszéd, mozgás, tánc, vagy akár játék. Mindezekkel ellentétben a felnőtteknél, akiket sajátos élettörténelmük valósággal determinál, általában zárt rendszerekkel találkozunk.
A gyermek önálló személyiség ezt ugyancsak tükrözi rajzaiban. A szülő, a társadalom alkalmazkodni próbál a gyermeki őszinteséghez és szeretethez. Ha a lelki fejlődés kimarad az ember fejlődése során, nem lesz harmonikus az egyén. A lelki folyamatok fejlődése, alakulása, a személyiség általános fejlődésének a függvénye, amit a gyermekrajzokon, csodálatos módon, nyomon követhetünk. A
"gyermeki szív" maga a harmóniára törekvés, a harmonikus művészetek megteremtője, ami maga a szeretet, ami elvezet a lelki fejlődéshez.
A szülőknek, a felnőtteknek legtöbbször nehézséget jelent megérteni és elfogadni a gyermekrajzokat, próbálkozásaik a képolvasásban nem mindig vezetnek eredményhez.

Múzeumunk célja találkozási pontok keresése a gyermek és felnőtt között, a közös gondolati elemek, az azonosságra figyelés közben, megtörni a kialakult kánonokban való vizuális gondolkodást, és a gyermekrajzokban, az alkotók legbelsőbb énjének keresése és feltárása mellett a gyermekrajzok megőrzése. A megőrzés igényét alátámasztja a gyermekrajzokból áradó kommunikációs igény, melynek gyermekrajz múzeumunk teret és helyet szeretne nyújtani. A gyermekrajzokból inspirációt, játékosságot, "történelem nélküliséget" kaphatnak a felnőttek, ami segítheti őket a "megtisztulásban", a lényegi összefüggésekre való figyelésben, a tiszta szemmel való nézésben, az idővel való haladásban.
A tudatosság fejlődésével, kevesebb a gyermekrajzokban az expresszivitás, a kifejező erő, mert rajzolás közben a növekedő gyermek mind pontosabb akar lenni a valóság "ábrázolásában" és a valóság szolgai visszaadására törekedve, önmagától, mint jobban távolodik, belső érzelmi feszültsége kimarad a rajzból, alkotásai sablonosak lesznek.
Csak az hozhat létre értékes alkotást, aki megőrzi az önmagához való őszinteségét. A kisgyermeket az ecset vezeti, nem ő vezeti az ecsetet, begyakorolt sablonok nem korlátozzák. Ezért is őriznünk kell, és óvnunk gyermekeink igazi alkotásait, ezért a Gyermekrajz-múzeum a vizuális nyelv múzeuma is.
Amikor a gyermek labdát rajzolt, megjelent a forma. Megkérdeztem, mi hiányzik a rajzról? Milyen az a labda: piros, kék, zöld? A válasz: a színe hiányzik. Így eljutottunk a festészethez. A grafika vonallal, a festészet színnel hat. Lépjünk még egyet: Rendben van, színes a labda, de mi történik, ha süt a nap? Újabb plasztikai elemmel találkozunk: a fény és az árnyék változásával, a világos és sötét kontrasztjaival. Innen a tér.
Amikor két kört rajzolok egymás mellé, s ez a tér ismétlődik: eljutunk a ritmus fogalmáig.
Ezen az úton ismerkedhetünk, a vizuális nyelvvel. A képzőművészeti oktatási folyamatot nem beütemezhető, nem mérhető, de állítom, hogy az alkotói tevékenység óriási élmény a gyerekeknek
A gyermekek műalkotások között nőnek fel, a mindennapi vizuális kapcsolat a művészettel, tudat alatt is esztétikai nevelővé válik. Ilyen módon hozzásegíti őket a körülöttük lévő konkrét tartalmi és vizuális valóság - végső soron -, a mindennapi lét megértéséhez. Az egyén fejlődését segítve hozzájárulunk a társadalom fejlődéséhez
A motiváció az egyén önmegismerése felé vezető út hajtómotorja. Az önismerethez való eljutás segítséget nyújt megtalálni azt amiben az egyén képességei a legjobbak, és ezeket a képességeket fejlesztve, az egyén eljuthat az egyéniség legbelsőbb valóságához, találkozhat önmagával, saját énjével saját alkotásain keresztül, legyen az ének, zene, képi közlés, film, vers, stb.
A művészet, egyetemes kifejezési eszközt használ, mindenki számára érthetően beszél a képi közléssel, ahogy a természet is képekben fejezi ki önmagát. Tudás és gyakorlat kiegészítik egymást. A rajzolás gyakorlása a kreativitást segíti, az alkotási folyamat tudatosságot eredményez.
A gyermekrajz tükörképe az adott társadalomnak, ahol találkozhatunk saját igazi énünkkel, gondolatainkkal, érzelmeinkkel. Ezek az alkotó gyermekévek nem jönnek vissza soha, és a létrejött alkotásokat sehol sem őrzik. Ezért kell a Gyermekrajz-múzeum. Szükség van egy hivatalos fórumra, a gyermekrajzok megőrzésére. A gyermekrajzok az őszinteség, az intuíció, a spontaneitás, a művészet, az expresszivitás, a természetesség, a tiszta öröm és bánat forrásai, ősi hitvilág, fantázia, harmónia, csodák csodája, könnyedség, egyéni rácsodálkozás a világra. Mentes mindenféle anyagiasságtól és ez által is felbecsülhetetlen érték. Utolérhetetlen mélység és magasság, a kifejezés feszültsége, a dráma önálló világa, ahol a firka, jelentéssel felruházott. Szóbeli közlésből nem értesült élmények, ismeretek kerülnek felszínre a rajzokon. Látomás, "Isten hatalmassága", a szeretet himnusza.
Adjunk lehetőséget a gyermekeknek - csodát művelnek.
Múzeumunk segítséget nyújthat mondanivalóik kiolvasásában. A szülők jobban megismerhetik gyermekeiket, úgy érzelmi, mint értelmi síkon.
A gyermekrajzok ősi jellemhordozók, állandó kiállításunkon túlméretezett, expresszív alkotásokkal szeretnénk bemutatni ezt a látogatóknak. Kapcsolatot-teremtésre törekszünk a tanüggyel, múzeumokkal, iskolákkal, alkotó művészekkel.
Az ember azt valósítja meg, amiről álmodik. Ez az álom 1978-ban született 1995. december 21-én megnyílt a Svéd gyermekrajz-múzeum, 2003. július 1-én pedig a Magyar Gyermekrajz-világmúzeum, amelynek felavató ünnepségét 2003. szeptember 3-án tartottuk Budapesten.
A múzeumainkban bemutatott alkotásokkal mindenhova szeretnénk eljutni: kölcsönzünk nagyméretű gyermekrajzokat, alkotó táborokat, módszertani bemutatókat, előadásokat szervezünk, tévében, rádióban, lapokban népszerűsítjük programjainkat. Ösztönző erő szeretnénk lenni, hogy a gyermekek alkotó egyénisége kiteljesedjen. A gyűjtemény gyermekrajzok tárháza, otthona, a gyermekalkotások méltó helye.
Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk a Gyermekrajz Múzeumba.
Június elsejei ünnepségünkön új alkotásokat helyeztünk el múzeumunk gyűjtemnényébe. ( Budapest, Tatabánya, Miskolc, Vajdaság, Barot, Ludas, Göteborgi Tavaszi szél gyerekcsoport tagjainak munkáit.)
A Martonvásári Napok keretében ünnepi kiállítást rendezünk. Martonvásáron állandó kiállító helyiséget nyitunk.
Fényképes dokumentációt és tízperces bemutató filmet készítünk, honlapunkat kétnyelvűvé tesszük.
Gyermekrajz-világmúzeumot tervezünk. Célunk a gyermekrajzok megőrzése. A gyermekrajzok élő történelmet sűrítenek magukba, másfelől az egyedfejlődés tükörképei, kordokumentációk, a szabadságvágy szimbólumai. Iskoláinkban egyre kevesebb rajztanár tanít, ezért úgy érezzük, hogy múzeumunkkal hiányukat pótoljuk. Gyermekközpontú társadalmat akarunk, nevelésüket kívánjuk szolgálni. A múzeum rendeltetése: megőrizzük, feldolgozzuk a gyermekrajzokat. Segítjük a szakembereket, a kutatókat a népszerűsítésben. Kiállítás cseréket tervezünk, táborokat, rajzpályázatok kezdeményezünk. Állandó, korszerű, folyamatosan fejlesztett iskola akarunk lenni, hogy mindent megkapjon a látogató, amit az érzékszerveivel felfoghat.


kasza imre m.k.l.