Játék az élet, bújócskázás Kint vagyok a térben, ott hátára fordult világ. Nézem a fényes bogarat, hogy kapálózik a levegőben, meg akar fordulni, helyre akarja állítania világot.
Mikor feje tetejére kerül a világ, nekünk sem olyan könnyű, játékos kedvünk lankad néha. De mégis van siker, ha kitartóan kapálózok, akár a bogár mely megfordult végül, és örömmel tovább mászott. Lépkedünk, lépünk, de ha megbotlunk fejre áll a világ. Kapálózunk, próbálkozunk újra felállni, folytatni utunkat. Játszani a térrel, idővel melyet végtelennek képzelünk mindaddig, míg mozgásban vagyunk. Az élet lehetőségek halmaza, minden megtörténhet, míg nem kezdünk valamibe, ami megépíti saját korlátunkat.
A mag behatárolt lehetőség, meghatározza a lehetőségeket, a formát, szint, fajtulajdonságot. Vajon mi is ennyire meghatározottak lennénk? Szabad akaratunk csupán illúzió lenne életünk folyamán, azt hitetve el velünk, hogy mi lennénk sorsunk kovácsa. Minden úgy történik, ahogyan meg van írva.