Úton vagyunk, mindig tartunk valamilyen irányban. Nyílvessző vagyok irányom, a magas ég, mely céloz, próbálja életem célba vezetni. Az angyalok a szemlélői a nagy eseménynek, kíváncsiak célba érek? Igen a világ oly színes nyilakból áll, melyek úton vannak az új világ felé.
Persze, a hatalmas hatása hat életemre, kezében fog mint apuka, anyuka és én sokszor ellenkezem, nem úgy vagy így akarom az utat járni. Egyengeti a sors a lépéseimet, akár szél a levegőt, hol ide fúja, hol amoda. A tűz az anyagot porrá zúzza, a szeretet a szívemet jóságos érzéssel tölti fel. A víz célba ér a nagy tenger elnyeli, akár a gondolataim a világegyetem tárolójában megérkeznek, ahol végtelen ideig bolyongnak, mígnem egyesek esőként visszatérnek, táplálva a zöld füvet élettel. Micsoda különleges egyszerű megfogható valóság. Csiszol az élet, harmatcsépjeit óvja, védi hogy célba érjenek akár a nyílvessző, virágok fejét locsolva életet adva kinyitnak ezerarcú világokat.