Művészet mely kapocs ég és föld között Kép. Képez, leképez valamit, ami megmutat egy megsejtett valóságot mely, ott van a művész belső világában. Kivetíti vászonra. Színekben fogalmaz. Vonalak szaladnak keresztül kasul. Kibontakozik egy új valóság melyet odafigyelve, fedezek fel, értek meg. Azonosulni tudok a látott képpel, elfogadni tudom a közölt tartalmat, mely gazdagítani tudja érzésvilágomat.
A kályha mely a meleg forrása, otthonadó feltöltő. Családi fészek belső összefogó titka a tűz, mely, ha jól ég, meleget áraszt. Kialakul a harmonikus otthon, hol az asztalra finom falatok kerülnek. A meleg rozsdás színek ontják a meleget, így a kép hangulata otthonosabbá varázsolódik. A kémény az összekötő kapocs a kint és bent között. Ugyanúgy a szám a fenti végtelen és a belső világom közötti kapu, mely éltet, életben tart. Ha lefullad a tűz, kialszik, hideg lesz a szoba. Eluralkodnak a hideg színek, megváltozik a belső viszony. Ezért jól kell rakni a tüzet, mindig vigyázni őt, hogy életünk hosszú és boldog legyen.
A képzőművész képei összekapcsolják az eget és földet, ügyelve a belső énünkre, mely otthonunk. A képen látható kályha mely, ha jól ég, meleget áraszt, feltölti otthonunk, ezért jól kell rakni a tüzet.