Csók mely az örök tavasz
Kezdetben vala a kőszikla, melyet alkotója nézegetni kezdett. Álmodott egyszer egy érzést, melyet nekifogott kibontani. Véső nyoma véső nyomát érte, sok-sok munka után megjelenni kezdett a művész álma, Az örök tavaszformát öltött, így érzése mindenki számára érthető lett. Átváltozás, csók, átszellemült érzés, gyengéd ölelés jutnak eszembe mikor Rodin örök tavaszát, szemlélem. Kecses mozdulat mely átölel lágyan, csókot csokra tetéz, halmoz a szerelmes pár, ez maga az igazi szerelem. A kőtömb üllőpad maradt csupán, mely nem zavar, inkább kényelmet ad a párnak kik Rodin álmát álmodják tovább. Mi nézők szintén belemerülhetünk nézés közben a mámor illatába egy pillanatig, míg elmerengünk a tavasz gondolatán.