A felhő meseélete

Kasza Imre rajzórája - 2010.05.24 19:11

Tornyosodó felhők ők mind repülnek, viszik a hírt. Belső fényük a naptól jön mely ragyogást ad, életet a szárnyaló messzeségben. Égi színjáték, nézzétek mit mesél, csodaálmunknak utazását a föld körül

Égi színjáték


Kék égen tornyosodó felhők szállnak, viszik az esőt körbe az égen. Nézem a szárnyalását a messzeségben. Tornyosodó felhők ők mind repülnek, viszik a hírt. Belső fényük a naptól jön mely ragyogást ad, életet a szárnyaló meszesében. Égi színjáték, nézzétek, mit mesél, csodaálmunknak utazását a föld körül.



Nyári táj sok fénnyel, mely a lélek öröme, boldogsága forrása. Feltöltődik a föld a nedvességgel, akár az ember álmai életre kelnek, szárnyalni kezdnek a fagyos tél után.



Betelt az ég, akár a kád melyben a csap nyítva felejtődött. Benne az úszó lelkem, melyből csorran a szeretet, kicsordul a nyári bőség.




Elvonul a felhő. Kisüt újra a nap, Eső után fény ragyogja be a tájat.
Nő a fű, virágzik a rét, újra kék az ég. Mily egyszerű az égi tünemény, mely jön és távozik, akár a gondolatok az eszemben, hol hangosok, hol némák.