Életrajzot rajzol az élet
Pillanatkép, mely átvilágít egy életet. Fotó szürke árnyalatokban. Rágyújtottam a pipára, mondja László. Arcán az élet. Kezében a másik életet adó fehér papírban csavart dohánylevél. Arca mosolyog az örömtől, megint szívhat egy jót mely nyugtatóan hat. Pihenőt tart.
Színes lesz a kép, jól esett a szippantás. Árpi arcára mosoly ül. Nem cseresznyézik, pedig ott a választás lehetősége. Ő egyet választ, ami társaként ott van zsebében, a jó dohány. Dolgos kezek most megpihennek, óvatosan tartja a cigarettát, miközben elgondolkozik. Életrajzot rajzol a gondolat, melynek része önmaga. Benne ül az életrajzban boldogan, figyelve a nap derűs játékát, mely színessé varázsolja életét.
Íme én vagyok, így ahogy vagyok. Arcomra írta az élet éveit melyek dolgos, munkás évek voltak. Most itt áll, vagy ül nyugodtan. Megtette az utat, mely rajzolt és rajzolt szüntelen, vonalakat arcára. Így lett az arc egy műalkotása az időművésznek.