Égig érő fa

Kasza Imre rajzórája - 2010.06.28 21:00

Az egyik szem nevet, itt a nap melynek fényére mozdul az erdő. A másik szem sír, éjjeli hold tekint le ránk, miközben táncol, az éjszaka táncát járja. A festmény kicsengése, a teremtés vidám ritmusa.

Az élet tánca



Égig érő fa. Micsoda tánc, az élet tánca. Ecsetvonások tánca, melyek hol jobbra, hol balra dőlnek így, létrejön a mozgás, a kép belső tánca.



Az egyik szem nevet, itt a nap melynek fényére mozdul az erdő. A másik szem sír, éjjeli hold tekint le ránk, miközben táncol, az éjszaka táncát járja. A festmény kicsengése, a teremtés vidám ritmusa. Bátorságot tükröz a kép, mely igazat ábrázol. A pillanat a mozgás része, mely a növekedés hajtómotorja, az égig érő fa táplálója.



A sötét és a világos harca, mely egységet alkot, körbe jár. Ott van a Nap és a Hold, folyamatosan kifejtik igazi létük mivoltát. Éjszaka rajzol a Hold, nappal rajzol a Nap.



A fény, az igazi élet, a fény mely teremt. Megnyílik a mag, növekedik az égígérő fa. A fény magához vonz. Maga az igazság mely minden dolog megvilágítója, az igazság felfedője.



Éjszaka és nappal kergetik egymást, játszódnak örök társasjátékot.



Párhuzamosság jellemzője a festmény, egy időben él a Nap a Hold az Égig érő fa. Dimenziók ugyanabban az időben élnek és mozognak, teremtenek éjszakát és nappalt melyben az élet örök zöldje, növekszi télen, és nyáron termelik az élet levegőjét mely éltető erő lelkünknek és testünknek.