Aratás vaskorszakban
Korszakváltás megtörtént. A mezőről eltűntek az aratok, mindent pár emberrel vezetett gép elvégez. Van már olyan is, mikor ember nélkül is megy a csodagép. Megérett a búza, aratnak a gépek. Gyűl a gabona a vas szekerekbe. Vasmalom őrli, finomliszt szállítódik, az asztalra fehér vaskenyér kerül. Régebb fakenyér volt, mely fával melegített kemencébe sült. Hajnalban arattak, hogy a szem ne hulljon. Kalangyába rakták a kévéket. Csűrben csépelték cséphadaróval a megszáradt szemeket. Faládákban őrizték a padláson, mikor elfogyott a liszt a vízi, vagy szélmalomban őrlettek újra és újra friss lisztet melyből sült a finom szeretet kenyér. Ez volt a sok-sok munka igazi gyümölcse, melyet a test táplálására fogyasztottak. Virágzó test, virágzó szellemet táplált, így lelki egyensúlyban volt a fakorszak embere, ki együtt élt a természettel, természetesen mosolygott.