NÉHÁNY SZÓT A FESTŐMŰVÉSZRŐL
NÉHÁNY SZÓT A FESTŐMŰVÉSZRŐL
KASZA IMRE
LEJEGYEZTE: VALI JÓZSEF
Egy nagy múzeumban, a Bruckenthal- képtárban dolgozom, ahol alapos elméleti ismeretekre tettem szert. Nagyon érdekelt például a karcolt technika, amit az ókori görög vázáktól középkori kályhacsempéinkig mindenütt fellelhetünk, ez számomra a vonal kiemelt szerepét jelenti, egy nagyfokú precizitást. A lényeg az, hogy nagyon érdekel a vonal és ezzel kapcsolatban nagyon sokat kísérleteztem. Sok, sok kísérlet után a gipsz mellett kötöttem ki, üvegre öntve sima felületet kaptam. Ebbe karcoltam, metéltem be a vonalakat. Ezen a felületen természetesen csak addig lehet dolgozni, amíg a gipsz megszárad és ez az idő nagyon rövid. Az embernek tehát pontosan tudnia kell, hogy mit akar; segített az is, hogy egy időben sokat akvarelleztem. Szóval aláfestettem a felületet, aztán a rajz következett a maga szigorúságával- a vonal sok mindent kifejez és meg is határozza formát, a kompozíciót. Miután ez megvolt, a felület újabb festése következett, már lazúrozással – a lazúrozást szintén alaposan tanulmányozhattam a múzeumban. Régi mesterek festményeit nézegetve sokszor eltűnődtem magamban, hogy annyi évszázadon át milyen friss, nemes „tud” lenni egy-egy szín, felület, hogy ragyog! A lazúrozásnak óriási szerepe volt a festészetben...És van ma is, hiszen a mélység, a sejtelmesség fokozására különösen alkalmas. És levegős a felület!
- Akkor ezek a munkák itt voltaképpen gipsz- nyomatok?
- Kézenfekvő a megnevezés, de ezek a munkák mégsem gipsz- nyomatok. Mert nem sokszorisíthatóak. Egy- egy munkát legfennebb három variánsban „hozhatok ki”- nem példányban, hanem változatban tehát.
Igaz, hogy stúdió jellegű ez a kiállítás. Bár ezek a munkák önálló művészi értékű alkotások, tágabb összefüggésben mégiscsak eszköz egy elképzelés megvalósításában. Ez a kísérlet is elsősorban műhelygyakorlat, játék, önnevelési eszköz. Ahhoz ugyanis, hogy mondanivalómat, témámat kifejezzem, mindenekelőtt megfelelő eszközre van szükségem. Fejlesztenem kell tehát formanyelvemet,- kultúrámat, ebbe a színkultúra is beletartozik. Másképp nem lehet alkotni. Úgy látom, hogy egy művészpálya egészében ezek a kísérletek egységesen összeállnak, hát – nem szeretnék nagy szavakkal dobálózni, de – életművé. Meggyőződésem, hogy nem veszítem az időt, amikor ezzel, vagy azzal próbálkozom, másrészt mindenből ki lehet hozni valami értékeset.
- S a mondanivaló, a téma?
- A téma más kérdés. Tömören: megfogalmazni világot. Sokszor gondolkoztam, hogy el kellene jutni egy olyan témához, amibe belevihetem az egész világot. Ez így, persze, hiú ábránd, ezért is tartom alapvetőnek most kifejezési eszközeim, eszköztáram, eszköz- kultúrám fejlesztését. Ami a témát illeti: Csíkszentkirályon születtem, de korán elkerültem Csíkról. Már tízesztendős koromban. Ám ez a tíz év életre szóló élmény- anyaggal látott el: embereket, szokásokat, életformákat ismertem meg, láttam egy napfelkeltét például, szóvat itt eszméltem a világra. Hát ez is: téma. Aztán Marosvásárhely a koncertjeivel, a filmmel, a színházzal, - rá kellett jönnöm, hogy léteznek ezek a dolgok is. Majd rövid időre hazakerültem, Gaál András és Márton Árpád keze alá, itt jó irányban fejlődhettem, végtelenül egyszerű, de lényeges dolgokra vezettek rá: ismerjem meg magamat. Majd egy új világ a kolozsvári főiskolán, egy új világ Szebenen, a lényeg megint csak az: a munka segített át mindenen. És ez nagy dolog. A munkának köszönhetem, hogy otthonra találtam például Szebenben is...
- Hát ez valóságos óda a munkához! Befejezésül nem a képzőművészhez, hanem a híres képtár munkatársához szólna a kérdésem: hallottam, olvastam a gyermekek számára szervezett alkotókörödről.
- A Bruckenthal- képtárban 1978- tól foglalkozunk a gyermekek vizuális- esztétikai nevelésével. Volt úgy, hogy öt-hatszáz gyermek járt a körre, természetesen csoportokba osztva, az idén úgy háromszázan járnak a foglalkozásra. Művészettörténeti előadásokat hallgatnak meg és rajzolnak festegetnek, közben megismerkednek egy múzeumi hangulattal, a képzőművészettel, a kultúrával.
LEJEGYEZTE: VALI JÓZSEF