Kovács Gyula fafaragó
Magyar Liget Göteborgi Lap 11 3. évfolyam, 11 szám , 2004/2
Beszélgetés Kovács Gyula fafaragóval
A kertészetben találkoztam Kovács Gyulával, ahol virágokat vásárolt. Meg is hívott kertjébe, hogy megmutassa fafaragásait. Fejszével nagyolta a formát majd fűrésszel egyenlítette, azután saját kezűleg készített faragón, szerszámaival finomította, csodálatosan mintázta azokat. Bámulatos, ahogy a fa visszanyeri ”életét” Gyula kezei között. 1940-ben született Kovács Gyula Lovásziban, Zala megyében. Jugoszláviába tizenhét évesen megy, s rá kilenc hónapra Svédországban találja magát, ahol harminchét évet golyócsapágy- gyárban dolgozott. 1966-ban a húgától kapott faragott ládikó inspirálta, elkezdett faragni, mint mondja „ajándékgyárként működtem”. Általában régi hagyományos munkákat készít, sulykolók, kanalak, levélnyitók, sonkadíszítők, botok és sokmás egyéb. Anyaga a fa, dió, akác, szilva vagy körte, és amint mutogatja a különbségeket afafajták között, sugárzik szeméből a szeretet a fa iránt. Igen látni rajta, hogy a fa tisztelője, virágmotívumaival életet lehel a fába, mintegy feltámasztva azokat. Ülünk és beszélgetünk. A hétgyerhétgyermekes családapa büszkén állítja, hogy „a fafaragás szabaddá tesz”. Tudását öt éven keresztül másokkal is megosztotta, a népi egyetemen tanította a fafaragást. Mint a Fafaragó Egyesület tagja rendszeresen részt vesz rendezvényeken, kiállításokon. Az évvégén lendületesen dolgozik, mert amint mondja: ”Jön a Karácsony, az ajándékozás ideje, és vevőim keresik a svéd cseresznyefából díszesen faragott vajkenő késeket” Kívánunk jó egészséget a tehetséges fafaragó művész Kovács Gyulának, hogy még sokáig örömöt szerezhessen csodálóinak.
Kasza Imre