Álom és illúzió
Álom és nappal. A növény emlékezik, a múltjához adja a jelenét, így kapja meg jövőjét. Álmodok, emlékezek, és jelenben ébredek, összeadom és jövőmet élem újra és újra minden nap, hozzáadva valamit a tegnaphoz, így közelebb kerülhetek önmagamhoz. Én tapasztalatom tudatosságba egyesül, így magasabb titkot képviselek, mely sugároz akár a nap, mely meleget, fényt ad mely növeszti, élteti földünket. Tudásunk felfedni életmódunkat és bölcsességünket, megmutassa önmagát mindennapi életünk során. Megálmodott valóság megjelenik. Jön az éjszaka sötét, övezi, álmainkban merülve ébredünk álomban, mesés világok, új világok jelennek meg belső mozivásznainkon. Múlt és jelen párhuzamos valóság, akár nappal és éjszaka. Itt és most létezik minden pillanatban. Megnem ismert valóságok várnak ránk, csoda megélői vagyunk minden pillanatban, csupán tudatosan kell, megéljem én, vagyok úgy nappal, mint éjszaka, több vagyok, mint amit látok a tükörben. A világ több, mint amit látok. Álmainkra figyelve gazdagabb, teljesebb lehet életem. A Művészet mely álmaink képei, megértése nappali szemünkkel próbáljuk. Becsukott szemeink, lehet közelebb, visznek a valós álomképhez. Álom és valóság egyesül tudatunkban, megértést adva életünknek melynek lényege eljutni önmagamhoz. Íme a művészet, mely felemel önmagunkhoz, emberi létezésünk lényegéhez.