www.kaszaimre.eoldal.hu

Hogy a szövésről beszéljek ez azért van mert ez fűszerezte életemet, és ütköző pont is ez volt életembe. Ha legelején kezdem el úgy gyermek éveimre pillantok vissza amikor a kender feldolgozását a nyövessel kezdtük el, áztattuk majd kimostuk a folyó vízen, szétrakva az udvaron és a kertek mellett száradtak szép kévék.
Amikor a pozdorja jól kiolt száradva, törtük, tiloltuk, vonogattuk míg a törőszakadék is guzsalyra került. Fontunk a hosszú téli estéken és felmatoláztuk, hogy bánni tudjunk a nyállal telített fonalakkal.
Szapultuk, vagy forraltuk, kemencéztünk. Kiszáradva elszortíroztuk azt szőttünk belőle amire megfelelt. A durvájából zsákot, duszát, szénás lepedőt, majd finomabba vékony szálakból komoly háztartási szőtteményeket: abroszt, lepedőt, párnahéjat, törölközőt, takaróruhát, inget, gatyát. Ezeknél még érdekesebb volt a párna és derekajtok amit megkentünk és úgy töltöttük meg. A  pehely ráragadt a párna belsejére és a tollut nem eresztette ki. Kézimunka vásznakat is így szőttük, ezen tanultam meg keresztszemest varrni. Ez már akkor is divatos volt. A szép szálas kenderből csipkét horgoltunk.
A szövést a fonal vetéssel kezdtem el, felhúzás és fogdosás könnyen ment. A felvágott anyagot szőttem meg legelőre, úgy éreztem ez áll legközelebb hozzám. A rongycsíkokból rakosgattam egymás után, az alakok határvonalait próbáltam lerögzitteni..."-Így emlékszik vissza Izsó Anna szövőnő gyermekkorára.